A Pillangókisasszony Puccini olasz zeneszerző műve, a világ legtöbbször játszott operája. Egzotikus témát dolgoz fel: a japán gésa beleszeret egy amerikai katonába, ám az kihasználja és az öngyilkosságba kergeti őt.

Giacomo Puccini operáját 1904-ben mutatta be a milanói Scala. Az itáliai belcanto – 'szép ének' – technika hagyományára épül, de az új XX. századi operairányzat, a verizmus jegyében alakítja a cselekményt: korábban az operaelőadásokban a zeneiség, a lenyűgözően virtuóz énektechnika volt a legfontosabb szempont; a verizmusban ezek mellé felzárkózik a cselekmény drámai vezetése, az érzelmek, a nyersen kitörő emberi ösztönök ábrázolása. A verizmus előfutárának Georges Bizet Carmenjét tekintik (4023-as lakosztály).  

A milanói ősbemutatón a Pillangókisasszony megbukott, de Puccini nem tört össze emiatt: gyorsan átszerkesztette, lerövidítette a cselekményt, és a következő előadás (Bresciában) már meghozta a sikert. A Pillangókisasszony budapesti bemutatóján, 1906-ban maga Puccini is jelen volt.

CSELEKMÉNY

Pinkerton, a fiatal és könnyelmű amerikai tengerészhadnagy tréfából és kalandból feleségül vesz egy elszegényedett családból származó gésát, Cso-cso-szánt. Az amerikai konzul figyelmezteti a hadnagyot, hogy a lány komolyan veszi a házasságot, még a keresztény vallást is felvette – vállalva, hogy családja kitagadja a japán hagyományok elhagyása miatt. Pinkerton nem törődik a figyelmeztetéssel.

A hadnagyot rövidesen elszólítja a kötelesség, és bár megígéri a lánynak, hogy egy év múlva visszatér, évekre eltűnik az életéből, és otthon újranősül. Cso-cso-szán idő közben gyermeket szül Pinkertontól, és hűségesen várja férjét. A remény miatt visszautasítja egy gazdag japán herceg házassági ajánlatát is.

Három év múlva az amerikai konzul levelet kap Pinkertontól, melyből megtudja, hogy a hadnagy amerikai feleségével együtt Nagaszakiba készül. A konzul azon vívódik, hogyan adja tudtára Cso-cso-szánnak a kegyetlen valóságot, aki közben túláradó izgalommal várja haza férjét. Pinkerton csak a partraszállás után szerez tudomást arról, hogy a kis gésa fiút szült neki, és még mindig ugyanúgy várja, mint évekkel ezelőtt. Erős bűntudata támad, és elhatározza, hogy elviszi a fiút Amerikába: így Cso-cso-szán megszabadul a szégyentől, férjhez mehet ismét és új életet kezdhet egy rangos japán férfi oldalán, megfelelve a helyi szokásoknak. 

Ám Cso-cso-szán nem bírja elviselni a kínt, amit akkor érez, amikor rádöbben Pinkerton csalfaságára: rábízza a fiát, de japán módra, apja szamurájkardjával vet véget életének, követve a pengéjére rótt írás szavait: 

„Becsülettel halj meg, ha becsülettel nem élhetsz tovább.”

• Puccini a kor lehetőségeihez mérten igyekezett kutatómunkát végezni a japán tradicionális zene témájában, hogy hitelesen ábrázolhassa a történetet: kapcsolatot ápolt az olaszországi japán nagykövettel, népdalokat gyűjtött; Milánóban egy ott fellépő japán színésznő énekét is tanulmányozta.
• A Pillangókisasszony modern feldolgozása a Miss Saigon musical, amely a témát a vietnami háború kulisszájába helyezi (bemutató: 1989).