Riley B. King a blues történetének egyik nagyon fontos szereplője, akinek sikereihez az afro-amerikai népzene-kincsen túl még egy sziporkázó tényező járult hozzá: ez pedig az elektromos áram.

• B. B. King nagyon jelentős forma- és stílusérzékkel rendelkező blues-zenész volt, de igazi történeti jelentősége abban áll, hogy életpályája összekötötte a blues legősibb gyökereit a legmodernebb válfajaival. 
• Mississipiben és Memphisben nőtt fel, abban a régióban, amely a blues hagyományos ősforrásának számít. Itt szólaltak meg először blues jellegű dalok becslések szerint a XIX. század végén (nehéz pontosabban meghatározni a blues születésének idejét, mivel a rabszolgák kulturális tevékenységét senki nem dokumentálta). 
• Az elektromosság az 1950-es évektől jelent meg egyre erősebben az élőzenében, először a hangerő növelésére. Később egyre inkább felfedezték, hogy az elektromosság a hangszerek hangképének megváltoztatására (torzítására) is alkalmas, majd egyre újabb hangszínek, a digitális korban pedig egész virtuális hangszerek fejlődtek ki – és fejlődnek napjainkban is. 
• B. B. King az elsők között ismerte fel, micsoda ereje van a torzított gitárhangzásnak a bluesban – abban a műfajban, amelynek eredetisége épp a hajlított, hamis hangokban (blue notes), a "piszkos" hangzásban, a spontaneitásban, a korlátok közti szabadságban rejlik. 
• A torzított gitár után hamarosan a korábban halkabb, ezért kevésbé elismert hangszerek, például a szájharmonika is nagyobb rivaldafényhez és elismeréshez jutottak az elektromos erősítés és torzítás révén. 
• B. B. King stílusérzékének köszönhetően teljesen autodidakta módon fejlesztette ki egyedi hangzását, amelynek fontos része volt a jazz-zenészektől eltanult improvizációs változatosság, illetve a legendás vibrálás, amellyel gitárján a hosszabb hangokat megszólaltatta.

„The Thrill is Gone.”