A zene Picassója XX. századi francia izmusok botrányhőse. Formai újításai hatással vannak a modern színpadi balettzenére, filmzenére. Az első olyan zenész volt (Mick Jagger vagy Jim Morrison előtt 50-60 évvel), akinek koncertjeire rendőrt kellett hívni.

„Mindenkinek van orra, amivel megérzi a jó illatokat. A művész viszont olyan disznó, aki a szarvasgombát is képes kiszagolni.”

• Sztravinszkij az első zeneszerző, aki látványosan megtagadta a romantikát, és radikális zenei eszközökkel keltett előbb feltűnést, sikert majd soha nem tapasztalt botrányt. Elsők közt kezdi alkalmazni az összetett ritmust, mint kompozíciós elemet az európai zenében. Szakít az arisztokratikus hagyományokkal, és olyan új forrásokhoz nyúl, mint az orosz népzene vagy az amerikai jazz.
• Oroszországból még a bolsevik forradalom előtt Franciaországba költözött, majd a II. világháború kirobbanásakor az USÁ-ba ment tovább, ahol haláláig (1971) élt. Fiatalon hamar integrálódott Párizs pezsgő avantgárd művészéletébe, ahol épp ekkor számolnak le a balett klasszikus, tüllszoknyás ideáljával. Gyagilev híres balett-társulatával, különösen a koreográfus Nizsinszkijjel együtt Sztravinszkij felrobbantotta az operaházak decens társadalmi életét. A Tavaszi áldozat című darab premierje 1913-ban szó szerint a közönség verekedésébe torkollott – egy úr (későbbi vallomása szerint maga számára is megmagyarázhatatlan okból) ütemesen verte az előtte ülő fejét egy esernyőnyéllel: 

• Sztravinszkij másik sokat játszott balettja, a Tűzmadár orosz népmesét dolgoz fel nagyzenekari keretek között (szintén népzenei dallamok felhasználásával)

Sztravinszkij Párizsba költözésekor a divattervező Coco Chanel vendégszeretetét élvezte feleségével és gyerekeivel együtt. Emiatt kapott lábra a pletyka, miszerint Chanel Sztravinszkij szeretője volt – ám erre vonatkozóan semmilyen konkrét adat nem ismert.