Akik jártasak akár az operában, akár a gasztronómiában, ebből a két szóból kitalálják, kiről is van szó: borbély és bélszín. Rossini az olasz opera nagy életművésze volt a XIX. század első felében, egyben jeles cáfolata annak a közhelynek, hogy egy zenész csak szegénységben, sikertelenségben és depresszióban tengetheti végig sivár és kietlen életét... 

• Rossini sok tekintetben az olasz opera legnagyobb szerzőinek munkáit alapozta meg pályájával, így Verdi (502-es szoba) vagy Puccini (201-es szoba) előfutáraként helyezkedik el az itáliai zene történetében. 
• Rossini a modern virtuóz operaének-technika, az ún. belcanto úttörője. Ez azt jelenti, hogy ő volt az első a híres itáliai operaszerzők sorában, aki a szép ének, a hangképzés jelentőségét a színpadi drámai cselekmény és a hangszeres zenekari ábrázolás fölé rendelte, az ének virtuóz technikája vagy épp megejtő szépsége az, ami a közönségben katarzist okoz. Rossini után vált megszokottá, hogy a közönség egy ária meghallgatása után is könnyekben tör ki – akár anélkül is, hogy tudná, miről is szól igazán az adott zenerészlet.
• Legfontosabb operái közé tartozik a Sevillai borbély (erre utalnak a borbélyeszközök Josef Blecha karikatúráján), de kései operájának, a Tell Vilmosnak a nyitánya a popkultúra részévé is vált. 
• Rossini híresen ínyenc volt, kedvencei között a szarvasgomba és a libamáj kaptak különösen előkelő helyet.  Ételkülönlegességek receptjei őrzik emlékét, így a Tournedos Rossini francia bélszín, a Frittata alla Rossini omlett, vagy a Crema alla Rossini desszert.